1940 nyara... Anglia Dunkerque után nehéz napokat élt át: folyik a légicsata, a
német tengeralattjárók egymás után küldik a tengerfenékre a brit gőzösöket és
hadihajókat, az expedíciós erők úgyszólván egész felszerelése ottveszett
Franciaországban, mindössze annyi maradt, amellyel egy hadosztályt fel lehet
szerelni. Erre a hadosztályra, s parancsnokára bízzák annak a partszakasznak a
védelmét, ahol a német inváziótól a legjobban lehetett tartani. A hadosztály
parancsnoka Montgomery tábornok, egy sokgyermekes anglikán lelkész fia, akinek
egy nem előkelő, grófsági ezredből elindulva példátlan szívósággal sikerült
felküzdenie magát a vezérőrnagyi rendfokozatig. És itt kezd felfelé ívelni
katonai pályája. Ő is ott volt Franciaországban, egy hadosztályt vezényelt.
Levonta a kudarc tanulságait, és példatlan módszerességgel, következetességgel
látott munkához. Churchill, a háborús kormány miniszterelnöke megszemlélte a
partszakaszt. Tetszettek neki az ott látottak, a parancsnok is megnyerte
rokonszenvét Montgomery ezután egyre nagyobb feladatokat kapott az ország
védelmének megszervezésében. Amikor mozgásba jött a Közel-Kelet, Rommel
Afrika-hadteste sorozatos csapásokat mért az angol 8. hadseregre és a Nílus
deltáját fenyegette, Montgomery addigi sikerei alapján kinevezik a már-már
visszavonulni készülő 8. hadsereg parancsnokává. És Anglia nem csalódott a
tábornokban. Az alameini győzelem, amelyet Churchill az első világháború cambrai
csatájához hasonlított, véget vetett az angolok kudarcsorozatának, és
szertefoszlatta Rommel legyőzhetetlenségének mítoszát. Húzzátok meg a
harangokat! A 8. hadsereg előrenyomul. - táviratozta Alexander tábornok, a
közel-keleti főparancsnok Churchillnek 1942. november 6-án. Elhárult a Nílus
deltáját fenyegető veszély, megkezdődött az ellenség üldözése és megsemmisítése.
A baszk sapkát viselő tábornokot, akit akkor már mindenki csak Monty-nak nevez,
szárnyra kapja a hír. Az egész ország tekintete az alameini győzőre irányul, aki
megfordította a hadiszerencsét. A győzelem után rövid látogatást tesz
otthonában. Büszke örömmel veszi tudomásul, hogy az emberek felismerik és
üdvözlik. Hosszú, kemény munkával, törekvéssel teli út vezetett El-Alameinig,
Szicíliáig és Berlinig, és végül a birodalmi vezérkari főnökségig. De ezt mondja
el maga a szerző, beszéljen emberi és katonai erényeiről, gyarlóságairól, az
életút sikereiről és tévedéseiről, és nem utolsósorban a harci cselekményekről.
Emlékirataiból egy nem mindennapi embert ismerünk meg, aki erőfeszítéseivel
hozzájárult a közös ellenség, a hitleri Németország felett aratott győzelemhez
és Európa felszabadításához a fasiszta zsarnokság alól.