Rembrandt nem jegyezte fel megfigyeléseit, mint Leonardo és Dürer, nem volt
körülrajongott géniusz, mint Michelangelo, hogy mondásait megőrizzék az utókor
számára, még nagy levélíró sem, mint Rubens, aki korának vezető tudósaival
állandó eszmecserében állott. Mégis jobban ismerhetjük, mint az említett nagy
mesterek bármelyikét, mert bámulatos önéletrajzot hagyott ránk önarcképeiben. A
fiatalsága idejéből valók a sikeres, sőt divatos festőt tükrözik, Saskiával
közös képe boldog szerelemről, anyagi jólétről vall, a későbbiekről
magányosságot, meghasonlottságot olvashatunk le, az öregkoriak egy nagy, igaz
ember anyagi csődjének és töretlen akaratának megrendítő tragédiáját hirdetik.
Az amerikai írónő tizenhét esztendős korától fogva kísér végig bennünket a
művész életén, olyan közvetlenül, hogy valósággal vele együtt éljük át
küzdelmeit, szerelmeit, sikereit, kudarcait, amint szenvedélyes
alkotókészségében minden indulatát színekké, fényekké, árnyékokká, alakokká
rögzíti a vásznon. A regény felülmúlhatatlan érdeme, hogy érzékeltetni tudja a
művészi alkotás folyamatát, világszerte ismert képei létrejöttének eszmei és
érzelmi indítékait. Élvezetesen mutatja be a világhírű alkotások, a Doktor Tulp
anatómiai leckéje, az Éjjeli őrjárat, A posztóscéh elöljáróinak csoportképe, a
bibliai tárgyú művek, a híres önarcképek keletkezésének körülményeit. Gladys
Schmitt 1909-ben született Pittsburghban, ott végezte iskoláit, az egyetemet, és
ma is ott él. Több évtized óta szerkesztője egy pittsburghi művészeti
folyóiratnak és tanára az ottani képzőművészeti főiskolának. Hét regénye közül a
Rembrandt a legsikeresebb.