Közvetlenül a második világháború befejezése után a romhalmaz Budapestről, az
ezerszer áldott nyolcadik kerület Tisza Kálmán teréről három fiatal vagány
elindul világgá. Szinte jelképes, hogy a három suhanc, amíg új világot akar
látni - ezért Nyugatra szöknek -, észre sem veszi, hogy éppen a Tisza Kálmán tér
egyik épületében talál főhadiszállást az új világ építésének szerveződő
brigádja. Fejes hősei ebből semmit nem látnak, az összefüggésekből keveset
értenek. Miért mennek Nyugatra? Legfőképpen kalandvágyból. De nem kizárólag
ezért. Életük addig leélt húsz évét - beleértve a háborús esztendőket - a
nyomorúság, gyilkolás, erőszak iskolájában töltötték. Lumpenkörnyezetükből nem
találtak utat a munkásmozgalomhoz. Utálták környező világukat, de ellenállásuk
az ököl és a rugóskés használatáig terjed; gyakrabban használva egymás ellen -
vélt vagy valódi sérelmek megtorlásául -, mint nyomorúságos helyzetük
változtatása érdekében. Ezek a fiúk nem bűnözők a szó klasszikus értelmében.
Inkább csak erősen más elképzeléseik vannak az erkölcsről, mint a
közfelfogásnak. Csavarognak, ügyeskednek, helyüket keresik egy olyan világban,
melyben nem találhatják meg. Lehetőségük minimális. Nem eléggé bűnözők, hogy a
nyugati világ nagymenői közé sodródjanak, irtóznak a rendszeres munkától, tehát
arra sincs lehetőségük, hogy a polgári beilleszkedéshez eljuthassanak. Fejes
Endre a kitaszítottak között is magányos, kirekesztett lények világába
kalauzolja olvasóit, a háborúban felnőtt, magukra hagyott csavargó suhancok
drámáját ábrázolja, gyökértelen életüket, a rajtuk és bennük uralkodó
farkastörvényeket, vágyaikat, elvetélt szerelmeiket, torzulásukat, sokszor
kacagtató, ugyanakkor szánalmasan elesett figurájukat. Ketten elpusztulnak,
harmadikuk hazaér. Róla tudjuk, hogy hazatalál, és biztosak lehetünk abban, hogy
Fejes Endre következő regényében itthoni sorsáról, élete folytatásáról többet is
megtudunk. Adj cigarettát, szerelmem. Ott van a ballonkabátom zsebében. És
beszéljünk komolyan. Természetes, hogy itt ülök most nálad, éjszaka, zöldre vert
ábrázattal, és fecsegek, játszom igazmondó, kíméletlen, hazug bújócskát.
Elmondok egy történetet. Hosszú lesz. Talán csak holnap tudom befejezni, lehet,
hogy soha. Isten adjon nekem bátorságot, neked kellemes szórakozást. Aztán eredj
te is a pokolba!