A lengyel, örmény, magyar, ukrán és osztrák felmenőkre visszatekintő, 1963-as
születésű Róbert Maklowicz eleve sejtette, hogy a nemzeti hovatartozás kérdése
régiónkban nem is olyan egyszerű. Ebben megerősíthették a szülővárosában,
Krakkóban végzett történelmi stúdiumai, de meggyőződéses közép-européerré utazó-
és főzőszenvedélye tették őt. Pályáját újságíróként, gasztrokritikusként kezdte.
Kulináris utazásoknak szentelt televíziós műsora révén lett ismertté. Több mint
tíz kötetet jegyez, írt szakácskönyvet és a lengyel riportiskola hagyományait
folytató útirajzot. Érdeklődése olykor egzotikus tájak felé vezérli, igazi
vadászterülete azonban az ezredfordulós Közép-Európa. Most vele együtt
fedezhetjük fel a múlt ízeit és hangulatait, a félmúlt nyögvenyelős falatait a
jelenben, a Tapolcán elfogyasztott kakasherepörkölttől a bécsi művészvilág
törzshelyén, a Café Museumban tett viziten, az erdélyi tavaszban rendezett
cujkás, juhtúrós pikniken és a magyar mangalicatoron át a Ferenc Ferdinánd
utolsó utazását idéző boszniai és adriai kalandozásig. Recepteket ne keressünk a
könyvben, de találhatunk ínycsiklandozó étel- és italleírásokat, sőt olyan
kultúrtörténeti adalékokat is, hogy hol készült az első székelygulyás, és miért
mondta a trónörökös, hogy egy Habsburg-gyomor nem akvárium. A felkészült szerző
remek humorral osztja meg élményeit: ?csak megyek, amerre látok, egyre csak
gurulok, mint egy biliárdgolyó a svarcgelb posztón, amit Közép-Európának
nevezünk. Sok ilyen utazásban volt részem, olykor kiszámíthatatlan útvonalon
haladtam, mint a kezdő játékos lökése után a golyó, olykor pedig nyílegyenesen
célba találtam, mintha egy bajnok játszana. néhány ilyen útról szól ez a könyv.