Az őshagyományról gondolkodók beszélnek apokalipszis előtti és utáni korról, a
fordulat kb. Kr. e. 600-ban következett be. A hitványság kora című könyv a
fordulat utáni elsötétedés két utolsó stádiumát, a modern (1789-től számítják)
és a posztmodern (1968-tól napjainkig) kort állítja előtérbe. Nyugati
szemléletben ez a történelmi időszak négy megvalósult utópia öldöklő harca a
világuralomért. A liberalizmus, a bolsevizmus, a fasizmus élet-halál küzdelméből
a globalokrata libertinus technofasizmus készül a győztes szerepének
eljátszására. Nyomában napirendre került a természet reprodukciós köreinek, az
élet elemi feltételeinek (föld, víz, levegő) tönkretétele, az emberi együttélési
viszonyok szétzilálása, sőt az emberi psziché összezavarása. A szerző
tanár-közgazdászként idestova 42 éve folytat küzdelmet a marxizmus, a
liberalizmus, majd a liberálmarxizmus és főként a globalokrata libertinus
technofasizmus tudatos vagy kényszerpályán mozgó elkötelezettjeivel. A személyes
küzdelmen túlmutató tusakodás vége felé közeledik, de nem azért, mert bármelyik
fél bármiben is meggyőzte a másikat, s itt már a tudatos kommunikatív cselekvés
sem segít... A végső szót és irányt az emberen túlmutató erők fogják kijelölni;
a teremtett természet gigantikus erői már mozgásba lendültek, hogy kijelöljék az
új élet kereteit, mint ahogyan éledezik a Föld számos pontján az a spirituális
megújulás is, amely meg fogja szabadítani az bilincseitől a hitványság korának
emberét.