Sanghaj, a 30-as évek elején: fojtogató légkörű világváros és polgárháború
dúlta tartományok, létbizonytalansággal telített világ. Forradalmat érlelő
feszültséget, zaklatott kort idéz a 20. századi kínai regényirodalom jelentős
alkotása, eseményekkel zsúfolt cselekményében szembesít egymással típusokat,
nemzedékeket. Egyfelől a tőzsde világa elevenedik meg. Árfolyam táblákon
percenként felvillanó árfolyamok sorsokat döntenek el. Kíméletlen harcban állnak
egymással tőkések, spekulánsok. Nyüzsögnek köztük a kis, gyanús ügynökök,
csalók, lóverseny-mániásokra emlékeztető játékosok. A harcot vagy állják, vagy
feladják. Vagy akad, aki kiválik belőle, mert képtelen az üzleti és magánéleti
erkölcstelenséget elviselni. Népesedni kezd azoknak a tábora, akik a tiltakozás,
a lázadás, a változtatás, a forradalom lehetőségeit keresik. S ez a másik oldal,
amelyet az író megmutat. Ismét események és szereplők sokaságával. Nemzedékek
figyelik egymást, a milliókban és manipulációkban gondolkodó apák értetlenül
nézik verseket firkáló fiaikat, lányaikról azt hiszik, valóban csak parkokba
sétálnak ábrándosan, tavon csónakáznak, holott a kis firkálmányokat apáikról és
ellenük írják a fiatalok, és ezek a fiatalok utóbb ott menetelnek a tüntetők
tömegében, vagy legalábbis együtt sodródnak a tömeggel. És van, akinek
kezdeményező szerepe lesz, amikor a trónfosztások ideje eljön. Éles,
kontrasztos, könyörtelen szembesítés Mao Tuné. Színes, olykor egzotikus is. De
leginkább kordokumentum.