1928-ban, a Forró mezők születése idején Móricz sokat kereső és mégis állandó
anyagi gondokkal küzdő író. A megnövekedett család egyre súlyosabb anyagi
terheket ró rá. Talán azért is fordul a hirtelen nagyon divatossá lett
detektívregény műfaja felé. Gyorsan, egyszerű eszközökkel pénzt keresni, s
egyúttal megmutatni, hogy ez az új műfaj sem idegen a számára - mindez vonzhatta
és izgathatta képzeletét. De ahogy nekikezdett, zsenialitása az irodalomalatti
műfajból egyszerre irodalmi és eredendően magyar alkotást formált. Az izgalmas
bűnügyi történetből izgalmas társadalomrajz kerekedett, amelyben a nyár azért
oly kietlen, azért fed mindent ujjnyi vastagon a szürke, szomorú por, mert
Móricz még felcsillanni sem látja annak a reményét, hogy másképpen is lehetne
élni. Illúziói végképp szétfoszlottak, az úri osztályban a továbbjutás
lehetőségének már szikráját sem látja. Második írói korszakának végéhez
közeledik, amelynek záróköve s egyúttel következő korszakának nyitánya lesz
egyik leghatalmasabb művészi sikerű és leggazdagabb társadalmi mondanivalójú
műve: a Rokonok (1930).