Jeszenszky Iván harmadik könyvét tartja a kezében az olvasó. A népszerűségre
méltán számot tartó kötet a szubkultúra világába nyújt betekintést, ahol
életszervező erő a drog, az alkohol, az erőszak és a brutalitás. De van a
könyvnek egy másik, egy igaz szerelem történetét bemutató vonulata is.
Jeszenszky Iván könyvét olvasva részeseivé válunk egy nagy kalandnak, egy
tipikusan XX. század végi drámának. Részlet a könyvből: Meglehetősen meleg volt
aznap éjjel. Párizs a megszokott életét élte, ugyanakkora volt a nyüzsgés, mint
nyár elején, épp csak annyi különbséggel, hogy még kevesebb ruha fedte a
járókelőket, mint júniusban. De ez természetes, hiszen az augusztus vége
Párizsban a legmelegebb időszak. A párizsiak, ha megengedhetik maguknak, a
mesébe illő, gyönyörű kék Cote d' Azuron, Monte-Carlo és St.Tropez között hűtik
magukat a tenger vizében, akik viszont valamilyen okból itthon maradtak,
visszavonulnak elsötétített, hűvös lakásaikba, s csak este dugják ki az orrukat.
S hozzájuk csatlakozik a turisták ezer nyelvű hada - hogy egy percre se maradjon
csend a világ fővárosában. Lassan közeledett a nyár vége. Minden teremtmény s
különösen minden ember valahogy izgatottabb ilyenkor, nehogy lemaradjon
valamiről, kihasználjon mindent, amit a nyártól várhat. Még beváltatlan bűvös
ígéretek hajtják, ártatlan és bűnös kalandok vágya. Egy clochard - Jeannak
hívták - is sejtette, hogy bizonytalan bizsergető a lét, mert igen ittas
állapotban igyekezett sürgős célja felé, a Szajna mellett ívelő egyik utcán. A
bal kezében egy veszedelmesen ürülő borosüveggel elhatározta, hogy véget vet a
feszülő érzésnek, ami már jó fél órája gyötörte és megcélozta az utat övező
korlátot. Ahogy odatántorgott, előredőlve ráhajolt és lenézett a vízre, mert
ahogy részeges grimaszokat vágva felfedezte, a folyó hömpölygött békésen alatta.
- Te vagy a legjobb szajha..., ó bocsánat, Szajna, akit valaha is láttam.