Kaspart gyermekkora óta leláncolva egy ólban tartják. Amikor felnő, gondozója
járni tanítja, majd elviszi egy kisvárosba és ott sorsára hagyja. A polgárok és
városatyák először a börtönőr gondjaira bízzák, ezután egy mutatványoshoz, majd
egy paphoz kerül. Az ifjú hihetetlen gyorsasággal megtanult beszélni, és így
képessé vált arra, hogy rövid életének eseményeit érzékletesen és tárgyilagosan
megfogalmazza. Lassan felnőtté érik, de a világot nem tudja megérteni.