Az előre mozgó társadalom minduntalanul konfliktusokat szül. Ezek
összeütközésekben, forradalmakban, háborúkban oldódnak föl. Tudjuk, hogy a
vesztes fél oldalán is állnak igazságok. Mégis, a folyamatos történelmi
előremozgás a lényeg s a vesztesnek meg kell békélnie vele. Az amerikai
polgárháború Délje magában, tovább őrizte ?igazságait. Ám tudomásul vette, hogy
az Államok egysége a másik igazság mentén halad előre. 1871. a német egyesítés
után a kisfejedelemségek tovább őrizték belső sajátosságaikat, de tudták, hogy a
nemzet csak erős Németországban érvényesítheti magát. Franciaország
Bourbonjainak számtalan híve volt és maradt a forradalom után, de a nemzet
megérezte, megértette, hogy csak 1789 teljes örökségét vállalva aspirálhat a
progresszív nép nevére. Mind, mindig azt vállalták el, amit az egésznek hozott
hasznot, mind előre figyeltek, fájdalmaikat magukba zárták, sohasem tálalták a
világ előtt és sohasem fordították maguk ellen. Minden népnek időben kell
választani az - örökké - megosztott igazságok között s attól fogva együtt,
aszerint élni. Nos, nálunk ez az állandóan a jövőre vonatkozó bölcsesség mintha
megsérült volna az utolsó 400 évben. Miközben görcsösen és acsarkodva kurucot -
labancot, Kossuthot - Széchenyit, Kossuthot - Görgeyt, stb. kiáltunk egymásra és
egymás ellen, miközben ezzel konzerváljuk a megosztottságot s a folyamatos
önfelmorzsolásra összpontosítunk - elherdáljuk a lehetőséget a közös jövő közös
megoldására. Nemcsak múltunkat torzítjuk el így, de jelenünket és jövőnket is
bizonytalanná tesszük. Sohasem volt aktuálisabb ez a Deák Ferenc emlékkötet,
mint ma. Deák valami elképesztő bölcsességgel találta meg a helyét ott, ahol
hazánk jövőjét kovácsolták. A forradalom idején a kormányban, utána a
hallgatásban s amint az első lehetőség megnyílott, a számunkra előnyös
békekötésben. Önmagával soha szembe nem fordulva, önmaga egykori hitvallását
soha túl nem értékelve, mindig ott, ahol hasznát láthatta a haza. Nyolc évvel a
(fél)fordulat után, ebben a kissé szokatlan világban talán immár elég
tapasztalattal, egy a lakosság többségét fellélegeztető választás után a mindig
egységesítő, a mindig előre, a jövőre figyelő s azért mindent megtevő Deák
Ferenc példája segítsen minket most is jó utat találni - előre, együtt. Segítsen
Deák példája bölcsen vállalni a történelmünk minden közösségteremtő hagyományát,
minden egyesítő törekvését s azt a bölcsességet, hogy csak együtt (és semmiképp
sem egymás ellen) van esélyünk a boldogulásra. Igazítson el minket az erkölcs,
az igazság és a szabadság rendje hazánk ügyeiben.