A világtörténelem eme leghosszabb - formális - békeidőszakában sérült meg
legjobban az emberi lélek. Most már nyilvánvaló, hogy a békeidőben nagyobb
hősiességre van szükség, mint a háborúban. A családok nem a küzdelem időszakában
esnek szét, hanem a jólétben. Szerencsés történelmi csillagzat alatt rengeteg
egyházi iskola született. Ám ezeket nem a keresztények missziós lelkesedése
hozta létre, hanem politikai szándék. Nem hősiességben, hanem kényelemben
születtek. S ez nagy veszélyt rejt. Ezért utólag kell felszítani magunkban a
missziós lelkesedést. A gyermek formálója Jézus, akit nagyon hitelesen kell
képviselnünk.Az önkény sokáig fenntarthatja a lélekpusztító, látszatbékét. Ma a
liberalizmus önkényének áldásait szenvedjük. A liberális ateista nem engedheti
meg magának, hogy elbizonytalanodjon. Ez esetben ugyanis összeomlana az a hamis
rendszer, amivel körülveszi magát. A keresztény azonban folyamatosan
kontrollálja az életét. Vajon, még a saját sérült lényéből eredő igazságot
védelmezi, vagy pedig már valóban az Igazság vonzásába került? A világ sohasem
vágyott annyira az Egyházra, mint napjainkban. Jelzésértékű, hogy az ördög
milyen megveszekedetten támadja. A teremtő Atya Jézussal együtt az Egyházat is
adta nekünk. Az egyre jobban elbizonytalanodó világ ránk vár, hogy megjelenítsük
Krisztus titokzatos Testét, amelyben és amely által célba ér az evolúció. Ebből
a LÉT-ből, az Eucharisztiából részesedve és beletestesülve kibontakozik az
emberi létezés isteni csodája.