Torja, az egykori Altorjából, Karatnából, Volálból és Feltorjából keletkezett,
mintegy 6000 lakosú nagyközség nyelvjárási szempontból eredetileg a háromszéki
tájszólás kézdi széki és Szentlélek környéki részlegéhez tartozott. Az első
alegységhez azonban csak Altorját sorolták, a másik három település a második
alegység része volt. Mindez részben tükröződik a község mai nyelvjárási
viszonyaiban, hiszen a Szentlélek környéki tájszólásrészre jellemző ereszkedő és
záródó jellegű magánhangzó-kettőshangzók még ma is előfordulnak benne, a kézdi
széki Altorja csak monoftongusokat ismerő nyelvállapotától eltérően. Az eredeti
állapot részben megőrzéséhez egyebek mellett bizonyára hozzájárult az a tény,
hogy Altorja mind a mai napig nem épült teljesen egybe a hozzá legközelebb fekvő
és ma már egységet képező Karatna-Volállal, sem a velük egybeépült Feltorjával.
A torjai helyi nyelvjárás nyelvtani rendszerét a most készülő Háromszéki
Tájnyelvi Atlasz térképlapjai megfelelő mértékben szemléltetik. Ugyanakkor e
tájnyelvi atlasz, természeténél fogva, csak ízelítőt nyújthat a nyelvjárás
gazdag tájszóanyagából. Ezt a hézagot a most közre adandó szójegyzékkel
szeretnők kitölteni.