A napi feladatok szeszélyes alakulásában készült szonettfordításaimat tudatos
válogatás szaporította kötetté. Éppen a spontán módon összegyűlt anyag tarkasága
adta az ötletet: százegy versben átfogni ennek az örök-új műformának hét
évszázados pályáját - anélkül, hogy már annyi fordításban élvezett reprezentatív
darabjaiból hordanék össze szabvány-antológiát. Minél több költő
megszólaltatására, minél frissebb és változatosabb összeállításra törekedtem;
nagyobbrészt olyan verseket választottam, amelyek - néha költőjükkel együtt -
ismeretlenek magyarul, vagy még nem találhatták meg igazi helyüket
műfordításkultúránkban. De nem menekültem a műfordítás nagyjaival való
megtisztelő és talán elmarasztaló összeméréstől sem: nekirugaszkodtam néhány,
pompás tolmácsolásban ismert, híres szonett újrafordításának is - nemcsak azért,
hogy egy fényes irodalmi hagyománynak hódoljak, hanem mert másképpen nem
csillapítható művészi izgalmat keltettek bennem, és mert ez a kötet végtére is
személyes vallomás ezer meg ezer szonett olvasása közben szerzett élményeimről.
Ezeket az élményeket szeretném jó magyar versekbe öntve átnyújtani az olvasónak.