Gustave Flaubert alig harmincéves, amikor sok-sok ifjúi és romantikus kísérlete
után 1851-ben hozzáfog az első nagy regényéhez, a Bovaryné-hoz. A legenda
szerint barátai tanácsolták Flaubert-nak, hogy a romantikus könyvélmények és
lírai utánérzések helyett legközvetlenebb környezetét próbálja megregényesíteni.
Így nyúl hozzá egy Normandiában, Rouen közelében lejátszódott házassági
drámához, valamint más, a kortól és a környezettől készen kapott életdarabokhoz,
és így alkotja meg ezekből a részletekből Emma Bovary életének és halálának
történetét. Így született meg ez a könyv, amely a romantika alkonyán a
legmindennapibb élethez fordult élményért és ihletért. Ez az a könyv, amely egy
kisváros szürke krónikáját és ezen belül egy kis polgárasszony szenvedélyes
ábrándjait és szerelmi tévelygéseit a legtisztább epika magaslataira emelte. És
ez az a könyv, amely egy házasélet szűk keretében egy kor, egy társadalom áramát
is megcsillantja, magának az emberi sorsnak vágyálmaival és elkerülhetetlen
kudarcaival.