Raffay Ernő korábbi könyveiben már vizsgálta a magyarországi szabadkőművesség
Trianon előtti történetét, célrendszerét. Rámutatott, hogy a szervezet ?
amelynek legharciasabb, legaktívabb és egyre erősödő radikális tagjai, illetve
páholyai a keresztény magyar nemzetállam megdöntését akarták elérni ?
előszeretettel alkalmazta a közvélemény, az értelmiség titkos befolyásolásának
különféle módszereit. Ady Endre hírlapírói tevékenységének elemzése azért
fontos, mert egyrészt prózai munkássága nem része a kialakított Ady-képnek,
másrészt megvilágítja a folyamatot, amelynek során a tehetséges, tragikus sorsú
költő szellemi és erkölcsi béklyóba kényszerült, majd a pénz reményében, ám
meggyőződésből is, az országrontó erők és személyek zsoldjába állt. Napjaink
eszmei-politikai folyamatainak megértése szempontjából is jelentőséggel bír,
hogyan ítéljük meg Ady Endre sorsát, életét és munkásságát ? valamint a
korszakot, amelyben élt, és amely a Magyar Királyság megsemmisítéséhez vezetett.
A szerző Ady Endre és a szabadkőművesség viszonyát taglaló könyvei közül ez a
második, az első Szabadkőműves béklyóban címmel jelent meg 2013-ban.