Kötetünk a székely és csángó balladákból közöl válogatást. Kriza János
Vadrózsák című, 1863-as gyűjteményes kötete óta töretlen az érdeklődés a folklór
balladák iránt, sőt, az 1930-as években ez kiegészül a moldvai csángó magyarok
archaikusabb népköltészetének gyűjtésével is. Kós Károly 1907-ben jegyesének
nászajándékul nyolc székely balladát kézzel másolt egy maga illusztrálta
kötetbe. Válogatásunk erre a kötetre épül: egy-egy jelentősebb kötetből - többek
között Bartók Béla, Domokos Pál Péter, Faragó József, Kallós Zoltán gyűjtéséből
- szerkesztett ciklusokba nagyjából ugyanennyi balladát. A szövegközlések a
forrásként használt művek sorrendjét és írásmódját követik. A balladák - szemben
a mesékkel - általában tragikus történeteket beszélnek el. Amíg a varázsmesék
lényege a sikeres feleségszerzés, addig a balladák a jegyes, a feleség, az anya,
a leánytestvér elvesztéséről szólnak. A balladák hősei a falba épített asszony,
a hűtlen anya, a gyermekgyilkos anya, a megégetett hűtlen asszony, az elrabolt,
megesett vagy éppen halálra táncoltatott lány. A nő tehát általában
kiszolgáltatott, s még ha bűnösként ábrázolják is, bűnének eredete és indítéka
inkább az őt birtokolni vágyó férfiban vagy szülőben keresendő. Az új stílusú
balladák már olyan egyéni történeteket is elbeszélnek, amelyek középpontjában
nem feltétlenül a férfi és a nő közötti kapcsolat áll. A válogatás ezekből is
közöl néhányat. A kötet anyagát Szuhay Péter és Ferencz Győző válogatta és
szerkesztette.