?A gyermek egy személy, azaz önálló emberi lény. Az érzelmek pedig az egyén
szerves részét képezik, azt fejezik ki, hogy él. Ha képesek vagyunk
meghallgatni, mit érez a gyermekünk, és tiszteletben is tartjuk azt, akkor őt
magát hallgatjuk meg és tiszteljük. A szülők gyakran tehetetlenek gyermekük
heves érzelmeivel szemben, ezért le akarják őt csillapítani. El akarják
hallgattatni, ha kiabál, azt akarják, hogy ne sírjon, ne fejezze ki az érzéseit.
Márpedig az érzelmeknek értelmük, céljuk, sőt gyógyító erejük van. Az érzelmi
kitörések segítségével tudunk megszabadulni fájdalmas tapasztalataink érzelmi
következményeitől.? ?Társadalmunkban, és még inkább majd a gyermekeinkében, csak
az lehet sikeres, aki bízik önmagában, önálló, és könnyen teremt kapcsolatot.
Manapság a kommunikációs készségek és az érzelemkezelés legalább annyira
fontosak, mint a tárgyi tudás. Ahhoz, hogy magánéletünkben és szakmánkban is
fejlődjünk, az érzelmi intelligencia fontosabb, mint valaha. Már nem elég, ha a
gyermekünk intellektusát erősítjük, foglalkoznunk kell az érzelmi
intelligenciájával is. Ráadásul a tanulási zavarok többségének hátterében
érzelmi blokkok állnak.? Részletek az előszóból