A közelmúltban jelentkezett migrációhoz való viszony az európai társadalmakban,
és magában a katolikus egyházban is meghasonlást okozott. Elkerülhetetlennek
tűnik az, hogy katolikusként megvizsgáljuk a katolikus társadalmi tanításnak
azokat a megnyilvánulásait, amelyek a gyarmati sorból az előző évtizedekben
felszabadult népek problémáról szólnak. Ehhez - más forrásokat is használva -
három szent életű pápának, XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál pápáknak a
dokumentumait mint lezárt pápai életműveket veszi alapul a szerző. Ideológiák
helyett valós problémakezelésre van szükség, és a problémákat ott kell kezelni,
ahol az jelentkezik. A szubszidiaritás elve valósul meg a szegény és a gazdag
népek közös felelősségében.