Egyszer ?csak megjelent százmillió idegen lény az Atlanti-óceánban, és mind az
emberiséget akarta szolgálni. 40 év telt el azóta. A kreáknak és mesterséges
ökológiájuknak köszönhetően a Földön soha nem látott jólét uralkodik, a
hűségesen szolgáló lények pedig nélkülözhetetlenné váltak a tengerpartok és
óceánok emberi kolóniáin. A csillogó felszín alatt azonban indulatok forrnak:
legalább annyian űznék el félelemből a kreákat, mint ahányan számításból még
inkább az emberhez láncolnák őket. A tudós Jana és kisfia, Gellard csaknem húsz
évet töltött hajótöröttként egy lassú időgépben, miközben a külvilág számára
csak órák teltek el. Kiszabadulásuk után mindketten máshogy próbálják
feldolgozni a velük történteket. A világtól elzártan felnőtt Gellard
Tengerbudapest szigetvárosában próbál összerakni valamit, ami legalább távolról
egy hétköznapi életre emlékeztet. Nehézségeit fokozza rég látott, vele közel
egyidős apja, akinek köszönhetően hirtelen túl sokak érdeklődését kelti fel.
Olyan mindenre elszánt alakokét, akik a krea-emberi viszonyt szeretnék
megváltoztatni, és ezért a legmesszebbre is elmennének. Jana eközben a munkájába
temetkezik. Az Atlanti-óceán mélyén, a kreák kiürített sziklahajóján próbálja
megfejteni az érkezésüket kísérő számtalan rejtélyt. Az idegenek ugyanis mindent
elfelejtettek az utazásukat megelőző időkből, ami épp úgy lehet véletlen, mint
egy nagyon is tudatos terv része. Amikor a nő új területeket fedez fel a
hegységnyi Lótuszon, még nem sejti, hogy hamarosan sokkalta nagyobb távlatok
nyílnak meg előtte, mint amit valaha is remélni mert. László Zoltán, A Keringés
és az Egyszervolt szerzője újra hamisítatlan sci-fivel jelentkezik, és a rá
jellemző szárnyaló fantáziával, aprólékos kidolgozottsággal olyan világot
teremt, amelyet nem felejtünk el egyhamar.