Én voltam a legautentikusabb rock and roll fej a nyolcvanas években - állítja
magáról Dénes József, ismertebb nevén Dönci, a pesti underground fenegyereke.
Dolgozott nyomdai segédmunkásként, öltözőőrként és könyvárusként is, de
elsősorban mégiscsak gitáros volt. Számára a zene jelentette az életet. Ám
amikor érezte, hogy közeledik az utolsó dal, lecsavarta az erősítőt, és befelé
kezdett fülelni. És írt egy könyvet. A hetvenes-nyolcvanas évek jassznyelvén,
prédikátori éleslátással az igazán lényeges dolgokról. A gyógyszerezős
korszakról, a Kassák klubos bandákról és a Hit Gyülekezetében eltöltött éveiről.
A Sváb- és a Szabadság-hegyről, Amszterdamról, Nagy-Britanniáról, és arról,
milyen jó volt mégis mindig visszatérni a golyóluggatta, málló ferencvárosi
falak közé. Arról, milyen érzés volt bekerülni a pasarétiek zenekarába, és
miképp ismerkedett meg a szakállas szürkeállománnyal. Arról, mi történik, ha egy
férfi úgy istenigazából beleszeret egy nőbe, és micsoda, ha a nő már nem szereti
többé. Legfőképpen pedig arról, képes-e beilleszkedni egy örök kívülálló
bármilyen közösségbe, vagy kilökődik, mint a bőr alá fúródó szálka? Lehetünk-e
egy életen át szökésben? Hogy mennyire ismerjük fel a köztünk élő zsenit, döntse
el a hálás utókor. VÍG MIHÁLY Dönci, a zeneszerző, a gitárvirtuóz. Az echte
ferencvárosi pestisrác. Az érző, intellektuális hajlamú kereső, a mosókonyhai
levegőjű munkássorról. Dönci, az egyetlen, aki közülünk akkor igazán zenélni
tudott, akitől magam is tanulgattam. Dönci, a barát. Az intézeti múlt mély sebei
miatt néha másokon is sebeket ejtett, mégse lehetett rá hosszan haragudni. Végül
tán ez a kihordhatatlan fájdalom rántotta vissza őt ugyanabba a spirálba, amiből
a 80-as években már egyszer kiszabadult. Dönci, akinek a fél-háromnegyed árvaság
szántotta át lelkét. Az éhező-szomjazó, aki meglepő értelmi képességeivel
kitörni készült hátteréből. Dönci, akit a rácsok újra maguk mögé zártak.
Megtudtam, hogy végül mégse menthetetlenül. Az utolsó pillanatban szíve még
kifért a résen, hogy befogadja Magyarország fölött az ég. Mert megvan írva: Aki
az Úr nevét segítségül hívja, az megmenekül. PAJOR TAMÁS Dönci a barátom volt.
Minden mondatából kihallom tudásszomjas, érzékeny, megszállott, esendő, karcos
hangját. Mint amikor Bachot játszott konokul a gitárján, a Mester u. 46-ban, a
gangra nyíló konyhában az intézetből frissen szabadult fiú. Pontos, tiszta,
szép, őszinte, kíméletlen. Egy korszak lenyomata. FORGÁCH ANDRÁS