?Általános embertan? ? ezt a címet adta Rudolf Steiner az első pedagógiai
előadás-sorozatának, amelyet az újonnan megalapítandó stuttgarti Szabad Waldorf
Iskola tanárai számára tartott, minthogy az ember-lény minden oldalú ismeretére
? nem csak a földi, hanem a rejtett lelki és szellemi emberére is ? építi fel a
nevelés művészetét. Részlet a könyvből: ?A Waldorf-iskola gyakorlati bizonyítéka
lesz az antropozófiai világszemlélet átütő erejének. Az egység iskolája lesz
abban az értelemben, hogy csak arra van tekintettel, hogy úgy neveljen és
tanítson, ahogy azt az ember, az ember teljes lénye megköveteli. Mindent e cél
szolgálatába kell állítanunk. ? Tudatában kell lennünk nagy feladatunknak. Nem
lehetünk pusztán pedagógusok, hanem kultúrembereknek kell lennünk a szó
legnemesebb, legszebb értelmében. Eleven érdeklődést kell tanúsítanunk minden
iránt, ami manapság történik korunkban, máskülönben rossz tanárai leszünk ennek
az iskolának. Nem szabad pusztán specifikus feladatainkba elmélyülnünk. Csak
akkor leszünk jó tanárok, ha elevenen érdeklődünk minden iránt, ami a világban
történik. A világ felé forduló érdeklődésből kell kialakítanunk azt a
lelkesedést, amelyre szükségünk van az iskola- és saját munkánk elvégzése
érdekében. Ehhez szükség van a szellem rugalmasságára, valamint arra, hogy
feladatunkat odaadással végezzük. Csak abból teremthetjük meg a ma elérhetőt, ha
érdeklődéssel fordulunk először is korunk nagy szükségletei, másodszor pedig
korunk nagy feladatai felé, melyek közül egyiket sem tudjuk eléggé nagynak
elképzelni.?