Ha az ?egzisztencia? jelent valamit, akkor mindenképpen egységet jelent. Azt a
tényt, hogy az a sok minden, ami az embert emberré teszi, amit tud, amije van,
amit cselekszik, és ami őt éri, önmagának és a világnak állandóan változó
értelmezése a világgal való találkozásának minden pillanatában ? ez az ijesztő
sokféleség ?, az egyén képzelő erejével vagy még inkább a személyes felelősség
erejével össze van foglalva. Az embernek nem szabad úgy élnie, hogy
megtapasztalja a világot, és azután ezenkívül még hívő is. Ugyancsak nem
történhet meg az, hogy hisz, és a világot a hívő lét számára meg nem engedett
valóságnak tekinti. Az emberélő hitének minden helyzetben találkoznia kell a
világgal. A találkozáskor a hitnek beszélnie és válaszolnia kell, az adott
kornak megfelelően hirdetnie kell az igazságot. A világnak viszont a hit
területén kell szembesülnie a döntő kérdésekkel, és itt kell rájuk végső választ
kapnia. Romano Guardini (1885-1968) olasz származású német katolikus pap, a
berlini, a tübingeni, majd a müncheni egyetem vallásfilozófia professzora.