A csíkmenasági Köne Ambussal beszélget Kozma László Köne Ambrus foglalkozása
szerint gazdálkodó vagy inkább ezermester, hiszen ahhoz, hogy hat gyermekét
felnevelje, kenyeret, tanulási lehetőséget biztosítson számukra, minden
mesterséghez értenie kellett, a földműveléstől, állattenyésztéstől a
faragászatig, gépezetek javításáig, épületasztalosságig, házépítésig. Az első
fészekalja három leány már kirepült, férjhez ment, unokákkal tér vissza, a
kisebb két leány meg a fiú még itthon van középiskolában, főiskolán tanul.
Ambrus ízes gyönyörű magyar nyelvet beszél, mondatai egészek, kerekek, úgy
formálja őket, mint ahogy az életét is alakítja, azzal a szabályossággal
kanyarodnak elé a szavak, ahogy a gabonát veti. A munka kezdetekor mindig
keresztformát vet, nemcsak a búzából, kenyérgabonából, hanem a zabból, árpából
es. Ahogy mesterségéről: a kerékcsinálásról, faragászatról, vagy a vetésről,
kaszálásról beszél, mintha régi eposzok világába lépnénk. Az elbeszélést
átszövik a hétköznapi élet eseményei, történései, szóképek, gondolatritmus
hullámverése zúg.