Körmendi Lajos szerk. - Karcagi kalendárium 2000
Tisztelt Olvasó! Olyan Kalendárium ez, a 2000. évi, melynek nyitó oldaláról
nemcsak az elmúló esztendőre, vagy esetleg az elmúló évszázadra, hanem egy egész
évezred történéseire tekinthetünk vissza. Földrajzi hasonlattal élve olyképpen
lehet körülírni ezt a távlatot, mintha valamilyen nagy hegység megmászásakor a
hágóhoz érnénk, és visszapillantva láthatjuk az egész medencét, akár az egész
országot, és talán fölsejlik előttünk a jövendő ködös messzesége. Hogy milyen
volt ez az elmúló ezredév, tudjuk a történelemkönyvek hasábjairól, filmekből, de
talán leginkább érezzük hétköznapjainkban, szellemi küzdelmeinkben. Hogy milyen
óriási utat tett meg a magyarság Géza fejedelem és Szent István korától, az
alig-alig elképzelhető a mai kor embere számára. Az Úr 999. esztendejében, az
akkor még zömmel erdős - mocsaras kárpát-medencei Magyarországot alig néhány
százezren lakták. Egy átlag falu 5-6 jurtából és földkunyhóból állhatott. A
városok kezdeményeit legfeljebb a fából épített templomokról és a lakók nagyobb
számáról lehetett megismerni. A nomád törzsfők családjaikkal a folyók mentén
vándorolnak az évszakhoz igazodva, téli szállásról nyári szállásra, és vissza.
Terjedőben volt a kereszténység, és megjelentek az első várak és határaik, a
vármegyék. 30-100 km széles gyepű védte a hazát, földvárakkal, katonasággal. Ez
volt tehát, csak vázlatosan, az ezer évvel ezelőtti ország. Királyok és vezetők
lángelméje és kitartása, a nemzet tehetsége és szorgalma kellet ahhoz, hogy
fönnmaradjon, virágozzék, és nem ritkán haló poraiból újra feltámadjon. Gyakran
mondják olyanok, akiknek pesszimizmusa néha számomra megmagyarázhatatlan, hogy
fásult,beletörődő nemzet vagyunk, holott egy ezredév alatt számtalan példát
lehet arra találni, hogy a legnehezebb küzdelmek során is, a lesújtó kudarcokat
követően is sikerült megerősödnünk és újjászerveződnünk, nekünk, magyaroknak. Az
elmúló ezredév utolsó esztendejében ez az az útravaló, amelyet magunkkal
vihetünk, ez az az örökség, amelyhez ragaszkodnunk szükségszerűség és
kötelességünk egyben. Ez kell, hogy kitartást adjon a mindennapok küzdelmeihez,
és töltsön el bennünket erővel, józan derűlátással, jövőbe vetett hittel.
Karcag, 1999. november 4- Dr. Fazekas Sándor polgármester
nemcsak az elmúló esztendőre, vagy esetleg az elmúló évszázadra, hanem egy egész
évezred történéseire tekinthetünk vissza. Földrajzi hasonlattal élve olyképpen
lehet körülírni ezt a távlatot, mintha valamilyen nagy hegység megmászásakor a
hágóhoz érnénk, és visszapillantva láthatjuk az egész medencét, akár az egész
országot, és talán fölsejlik előttünk a jövendő ködös messzesége. Hogy milyen
volt ez az elmúló ezredév, tudjuk a történelemkönyvek hasábjairól, filmekből, de
talán leginkább érezzük hétköznapjainkban, szellemi küzdelmeinkben. Hogy milyen
óriási utat tett meg a magyarság Géza fejedelem és Szent István korától, az
alig-alig elképzelhető a mai kor embere számára. Az Úr 999. esztendejében, az
akkor még zömmel erdős - mocsaras kárpát-medencei Magyarországot alig néhány
százezren lakták. Egy átlag falu 5-6 jurtából és földkunyhóból állhatott. A
városok kezdeményeit legfeljebb a fából épített templomokról és a lakók nagyobb
számáról lehetett megismerni. A nomád törzsfők családjaikkal a folyók mentén
vándorolnak az évszakhoz igazodva, téli szállásról nyári szállásra, és vissza.
Terjedőben volt a kereszténység, és megjelentek az első várak és határaik, a
vármegyék. 30-100 km széles gyepű védte a hazát, földvárakkal, katonasággal. Ez
volt tehát, csak vázlatosan, az ezer évvel ezelőtti ország. Királyok és vezetők
lángelméje és kitartása, a nemzet tehetsége és szorgalma kellet ahhoz, hogy
fönnmaradjon, virágozzék, és nem ritkán haló poraiból újra feltámadjon. Gyakran
mondják olyanok, akiknek pesszimizmusa néha számomra megmagyarázhatatlan, hogy
fásult,beletörődő nemzet vagyunk, holott egy ezredév alatt számtalan példát
lehet arra találni, hogy a legnehezebb küzdelmek során is, a lesújtó kudarcokat
követően is sikerült megerősödnünk és újjászerveződnünk, nekünk, magyaroknak. Az
elmúló ezredév utolsó esztendejében ez az az útravaló, amelyet magunkkal
vihetünk, ez az az örökség, amelyhez ragaszkodnunk szükségszerűség és
kötelességünk egyben. Ez kell, hogy kitartást adjon a mindennapok küzdelmeihez,
és töltsön el bennünket erővel, józan derűlátással, jövőbe vetett hittel.
Karcag, 1999. november 4- Dr. Fazekas Sándor polgármester
Adatlap
Ár: | 980 Ft |
Könyvkereső: | EGYÉB |
Feladás dátuma: | 2024.12.31 |
Eddig megtekintették 30 alkalommal |
A hirdető adatai
Könyv kereső rovaton belül a(z) "Körmendi Lajos szerk. - Karcagi kalendárium 2000" című hirdetést látja. (fent)