Arról hogy mi történt Magyarországon a hetvenes, nyolcvanas években a nem
hivatalos nyilvánosság berkeiben, két fontos területen találunk forrásokat. Az
egyik a titkosszolgálati jelentések sora, amelyekben az ügynökök számoltak be
tartó tisztjeiknek a munkahelyi közösségek, baráti társaságok kevésbé
rendszerkonform megnyilatkozásairól, nemegyszer torzított formában, gazdáik
elvárásainak megfelelően. A másik forrást a résztvevők visszaemlékezései
jelentik. Balsai István kötetének első részében egy vele készült interjút
olvashatunk Pindroch Tamás kérdései nyomán. Az interjú bepillantást enged a
kibontakozó MDF-mozgalom munkájába, majd párttá alakulása után a társadalomban
betöltött szerepébe. Kevesen tudtak az Ellenzéki Kerekasztal-, majd a Nemzeti
Kerékasztal- tárgyalásokon történtekről. Ma sem sokkal bővebbek a nagyközönség
ismeretei. Ezért is értékes forrás Balsai István beszámolója, mert ő nemcsak
passzívan volt jelen a tárgyalások során, hanem cselekvő részese is volt
azoknak. Az MDF?SZDSZ-paktum ? amellyel Antall József miniszterelnök
kormányozhatóvá tette az országot - és Göncz Árpád köztársasági elnökké
választása a mai napig viták kereszttüzében áll, sokszor olyanok részéről is,
akiknek kevés közvetlen ismerete van e tárgykörben. Balsai István beszámolója,
úgy vélem, tisztább képet mutat ezekről a kérdésekről, valamint az
Alkotmánybíróság létrejöttéről és a ?láthatatlan alkotmány? szerepéről is.
Érdekes olvasmányt jelentenek a taxisblokádról, Antall József miniszterelnökről,
a kormányfő betegségéről és a médiaháborúról szóló részek is. A
Balsai-interjúban közöltek így jórészt forrásértékűek, az oral history részét
képezik. A kötet külön fejezetében olvashatók azok a parlamenti felszólalások,
vitaindítók, interpellációkra és kérdésekre adott válaszok, amelyeket Balsai
István igazságügy-miniszterként az országgyűlésben mondott el az általa
beterjesztett törvényekhez kapcsolódóan.