?Parmeniában, azon a földön, amelyet ma Bretagne-nak hívnak, élt egykor egy
Riwalin nevű fejedelem. Igen fiatal volt, szép termetű és gazdag, bőkezű,
illedelmes, hűséges és vitéz, így azután példaképe lehetett valamennyi
lovagjának. Ám szerette volna, ha erényei még tovább pallérozódnának. Ezért
felkerekedett, hogy elutazzon Marke királyhoz, aki Cronwall és Angolország ura
volt. Esztendeig akart Marke híres udvarában időzni. Parmenia kormányát hűséges
marsalljára, Rualra bízta. Azután felkészített egy hajót és nekivágott a
tengernek, tizenkét lova kíséretében. Tintajolnál ért partot, Cronwall
tartományban.? E sorokkal kezdi könyvét Günter de Bruyn, a kiváló német író,
amelyben újra elbeszéli Trisztán parmeniai királyfi és Izolda ír királylány
szerelmének szomorú történetét. Az évszázadok óta ismert legendát a középkor
nagy költője, Gottfried von Strassburg énekelte meg töredékekben maradt, 20 ezer
soros eposzában. Hogyan ismerkedett meg a két fiatal egymással, a nevében is
boldogtalan végzetét hordozó Trisztán és az aranyszőke hajú Izolda? Miképpen
ürítették ki a legyőzhetetlen szerelmet ébresztő varázsitallal teli poharat?
Hogyan próbálták legyőzni érzelmüket, s miért nem lehettek egymáséi életükben?