Szentkuthy Miklós II. Szilveszter második élete antik (Magvető Könyvkiadó), 1972
427 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú védőborító picit kopottas,
sérült 560.- Szentkuthy Miklós: II. Szilveszter második élete Amikor e regénynek
egy részlete megjelent az Új írásban, Vas István ezt írta elé bevezetőül,
magyarázatul: ?Végre! Szentkuthy folytatja az Orpheust! Nagy hír ez nekünk, akik
még megmaradtunk abból a kis táborból, amely a harmincas-negyvenes évek
fordulóján olyan lelkesen és mohón várta a következő Orpheus-füzetet? az ő
Orpheusa a történelem bohóc-revüje volt, amely egy percnyi nyugtot sem hagyott
az olvasónak elmerülni a történelmiesség áhítatában ? Persze hogy az olvasóknak
időre lett volna szükségük, hozzászokni a bukfenceknek és fintoroknak ehhez a
szemkápráztató örvényléséhez, a tiszteletlenségnek ehhez a lélegzetelállító
hullámvasútjához. De mire a tüdő kezdhetett volna hozzáedződni a fokozottabb
igénybevételhez, a szoktatás abbamaradt: az utolsó Orpheus-füzetet követő másfél
évtized anyagi és történelmi légköri feltételei nemigen kedveztek egy
Szentkuthy-szabású szellem jelenlétének az irodalomban ? Most aztán, úgy
látszik, kipótolja a nélkülözés hosszú korszakát az Orpheusban: mint még soha,
szabadjára engedte minden szentségtörő hajlamát, meg a történelmit ? és azt
hiszem, még mindig ez utóbbi számíthat nagyobb megbotránkozásra. Mert az még a
legkevesebb, hogy II. Szilveszter pápának a néhány száz évvel halála után
kezdődő renaissance-szal való kapcsolatairól hallunk ? de hát még a Vogue meg a
Playboy, a sztriptíz, a bikini, a strand-élet szerepe a mi Szent Istvánunknak
koronát küldő pápa életében és gondolkozásában! ? De félreértések elkerülése
végett: ne higgye az olvasó, hogy ez a pletykabőség, ez a revüforgatag könnyű
olvasmánnyá teszi az Orpheust. Nem az unalomtól kell félnie: az Orpheus minden
részlete izgalmas és bohózatian mulatságos. Csak éppen sok a részlet és erős a
sodrásuk ? Halász Gábor annak idején zuhataghoz hasonlította Szentkuthy
tehetségét. Ami semmiképpen sem azonos a terjengősséggel: jóformán sohasem
locsog, sohasem ismétli, sohasem hígítja magát. Ha hibája van, inkább az, hogy
hordószámra szállítja az esszenciát: minden mondata mond valamit ? és újat mond.
És aki ? mint e sorok írója ? új híveket szeretne szerezni az Orpheusnak, nem
tehet jobbat, mint hogy elismétli a régi verbunkos refrén-sorát: ťCsak az jöjjön
katonának, aki ilyet szeret!Ť