Alberto Moravia Az unalom Európa Zsebkönyvek 223. antik (Európa Könyvkiadó),
1981 294 o., puha kötés, jó állapotú borítón pici szamárfülek 450.- Az unalom,
amelyről e regényben szó van, nem a munkálkodó ember életében nagy ritkán
előforduló és pihentető üresjárat, nem a kisgyerekek unatkozása, hanem
gyötrelmes, kínzó lelkiállapot, életforma, úgy is mondhatnók: elidegenülés.
Dino, a regény hőse, nem tájképek vagy absztrakt kompozíciók festése közben
unatkozik olykor-olykor: egyáltalán nem fest, és mint idegen tárgyat nézi a
fehér vásznat, az ecsetet. Pompás szeretője van, Cecília; de a lány is ? hiába
öleli kétségbeesetten ? idegen marad tőle, Dino nem tudja igazán birtokolni. A
semmibe foszló Cecília akkor lesz valóság, amikor megjelenik a színen Luciani, a
másik szerető, a munka nélküli színész, akivel a festőnek ezután osztoznia kell.
Fogadás a Via Appia előkelő villájában, szerelmi légyott a festőnegyed
műtermében, féltékenykedés, tűnődés a kórházi ágyon ? izgalmas jeletek során
közeledünk a végső megoldáshoz, amely mégsem végső, mert Dino és a többiek
világában soha nincs végső megoldás. Alberto Moraviát nem kell bemutatnunk a
magyar olvasóközönségnek, hisz annyi regénye, elbeszélése jelent meg nálunk.
Mégis, a Moravia-rajongók úgy érezhetik, hogy az unalom sűrítve adja a neves
olasz író erényeit, a kiváló társadalom- és lélekrajzot, a lebilincselő
előadásmódot, a helyzetek megelevenítését. Nyilván ezt értékelték Olaszországban
? ahol öt év alatt huszonhat kiadást ért meg a regény, filmre vitték külföldön
is, két tucat országban, ahol fordításban megjelent. Az unalom világszerte
fogalom lett: az elidegenülés kórképe, tudományos igényű szépirodalom analízise.
Moravia nem szereti hőseit, sem a pénzsóvár anyát, sem a vetélytárs pénzéből élő
Lucianit, sem Dinót, a mama pénzét megvető, de a mama pénzéből élő, sőt a mama
pénzét lopkodó, élhetetlen és feltehetően tehetségtelen Dinót, sem az állatian
primitív és vonzó Celíliát: tudományos megalapozottsággal boncolja társadalmukat
és mond felette ítéletet. Mégis, ha van a regénynek olyan szereplője, akit az
író különös gonddal, majdnem hogy együttérzéssel rajzolt meg, az Cecília, korunk
egyik lánya, aki semmiről nem vesz tudomást, öntudatlanul éli a maga életét, és
csal meg, gyötör halálra másokat.