Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal A legszebb élet, amit magamnak el tudtam
képzelni antik (Kriterion Könyvkiadó), 1978 144 o., +10 o. képmelléklet kemény
kötés védőborítóval, jó állapotú védőborítón pici sérülések 1180.- Szigorú ember
volt, az alkotást szentnek tekintette, ezért élete utolsó szakaszában ? ahogy ő
nevezte, az aggastyánkorban ? az önkifejezésnek már csupáncsak két formájával
élt: levelezett és diskurált. Mindennapjai ésszerű beosztásában rendelt ideje
volt a beszélgetésnek. Ha különösebb cél nélkül mentem látogatására, a kora esti
órákban fogadott szívesen, de ha interjúkészítés volt a bejelentett célom, akkor
feltétlenül délelőttre hívott. Az interjút mindkettőnk számára munkának
tekintette, noha a beszélgetés éppen olyan kötetlenül folyt, mint más esetben,
mintha soha nyilvánosság elé nem kerülne. Függetlenül attól, hogy különösebb
céllal vagy anélkül beszélgettünk, mondatai pontosak, kemény ritmusra faragottak
voltak. Ízesen és nyelvtani vétség nélkül beszélt, gondosan, mint ahogy
építkezett, vagy ahogy írt. Fontosnak tartotta, hogy a vele készített interjúk
ízlése szerint kerüljenek a nyilvánosság elé. Gyűlölte a fésületlen stílust, a
torzonborz írást. Múlt, jelen, jövendő nagy és apró kérdései körül bogozódó
beszélgetéseinkben ugyanaz a felelősségtudat munkált benne, mint hajdan, amikor
épületeit tervezte, vagy amikor a statikai számításokat ellenőrizte.