Az öt különálló fejezetre osztott gyűjtemény az elmúlt 15 év terméséből
válogat, s jó részük nemhogy kötetbe gyűjtve, de sehol nem volt még korábban
olvasható. Ezekben az írásokban a szerző korunk összes ostobaságát,
korlátoltságát, kötelező jellegű szellemi béklyóját kigúnyolja, kezdve a legfőbb
kirekesztő liberálisok szólamain (Liberálisok közt), a szellemi élet gyáva,
megfelelési kényszeres merevségén (Vezér és műve), a fogyasztói társadalom
mesterséges vágyain át (Pitiáner világ), egész a fiatalság konformizmussá
merevedett hőzöngéséig (Hogyan lázadjunk?). De helyet kapnak a gyűjteményben az
örök emberi gyarlóságokat pellengérre tűző, politikai aktualitástól mentes
szatírák is (Egy agglegény titkos naplójából, Füstbe ment terv, Egy sértett
ember kálváriája, Zsidó-magyar összeborulás a Piccolino-ban, Tapintatos
viselkedés borszakértők közt.) A kötetet a szerző saját rajzai díszítik.
Szenteste előtt két héttel besétáltam az egyik reprodukciókat árusító
könyvesboltba. - Van maguknál Hitler? - Miféle Hitler? - Természetesen Hitlerről
beszélek, a nagy német tájképfestőről. Az eladó egy másodpercig némán
düllesztette rám a szemét, majd az ajtóig kísért. Egy jól ismert képkereskedés
ott volt közvetlenül a szomszédban. - Van Hitlerük? ? tértem rögtön a lényegre.
A fiatal elárusítóhölgy erre úgy megijedt, hogy lenyelte a rágógumiját, amit az
illemszabályok és a jó modor előírásait súlyosan megszegve rágott. Nem is
mondott ezután semmit, csak állt ott, s ijedten pislogott a főnöke felé. -
Hitler albumot szeretnék vásárolni ? mondtam neki is, mert időközben a
segítségére sietett. Hitlert! ? ismételtem meg hangosan, mert láttam, hogy nem
érti. - Ilyesmit nem tartunk ? borzongott meg. - Üzletünk kizárólag
képzőművészeti alkotásokkal foglalkozik. Felemeltem a mutatóujjam, s a szeme
közé néztem. - Adolf Hitler, a nagy német tájképfestő - önnön meghatározása
szerint ?kisfestő és akvarellista? ? oly jó nevű művész volt saját korában, hogy
még a müncheni Szépművészeti Akadémia nagy aranyérmét is elnyerte. Minden
bizonnyal nem ok nélkül ? tettem még hozzá. Majdhogy ki nem dobtak.