A szemlélők - ha úgy tetszik - voltaképpen szerelmesregény, ám egymásba
szerető, ezúttal még csak nem is fiatal hősei nyugati és kelet-európai
szemléletük következtében nemcsak hogy örökké, még huzamosabban sem járhatnak
egy úton. Emlékanyaguk, múltuk háttere, hajdani örömük vagy tragédiájuk és
mindaz, amit kölcsönösen még elvárnak az élettől, olyan homlokegyenest más, hogy
a jelenkori Montague és Capulet csak olyan kurta időre állapodhatik meg egymás
mellett, amennyire egy madár költöző útján pihenni ereszkedik alá a lomb közé.
Persze nemcsak szerelmesregény. Nincsenek kipreparálható, elidegeníthető, csak
önmagukban egyedül jelentkező érzelmek, minden mindennel összefügg. Ebben a
regényben is.