Ez a groteszk, mai pikareszk regény, amely két évtizede egycsapásra világhírű
íróvá tette szerzőjét, két évtizede eleven anyaga a nyugatnémet irodalomnak is,
annak a haladó európai irodalomnak is, amelynek művelői szakítani akarnak a
múlttal, szabadulni annak minden nacionalista és társadalmi elfogultságától.
Olyan eleven anyag ez, mint a regény ficánkoló-eleven, ördöngös-ebadta hőse,
Oskar Mazerath, aki egy nap elhatározza, hogy nem nő tovább, termetre csöpp
gyerek marad, ellenben hadba vonul a német nyárspolgáriság és a lappangó
revansizmus, a pangó békétlenség ellen: bádogdobján fogja kidobolni,
nevetségessé dobolni, olykor-olykor más fegyvert is használva, nevezetesen
cérnánál is vékonyabb hangját, amely porrá töri a sörös korsókat és a boros
poharakat, megrepeszti a pöffeszkedő kirakatok üvegét. Második kiadásban jelenik
meg a háború utáni európai irodalomnak ez az eleven műve, amelynek elevenségét
és időszerűségét az is bizonyítja, hogy két évtized európai és Európán túli
könyvsikereit most filmsiker követte: Volker Schlöndorf rendezésében (a jeles
nyugatnémet rendező H. Böll Katharina Blum-ját és hasonló műveket filmesített
meg) elkészült a Bádogdob filmváltozata - a cannes-i fesztiválon nagydíjat nyert
-, amelyet a magyar mozilátogató közönség is láthatott