1933 augusztusában elvállaltam a nankingi központi kormány megbízását, hogy a
tulajdonképpeni Kína és Szinkiang között megépítendő két autóút kitűzése
céljából expedíciót vezessek a távoli tartományba. Azért a bizalomért, amelyben
az út előtt, alatt és után egyaránt részem volt, a kínai kormánynak ezúton
mondok őszinte és hálás köszönetet. Amikor Stockholmba való hazaérkezésem után
hozzákezdtem expedíciónk sorsának és tapasztalatainak népszerű könyv alakjában
való megírásához, úgy találtam, hogy a feldolgozandó anyag túlságosan bő ahhoz,
semhogy egyetlen kötetbe lehessen szorítani. Egymástól olyan távoleső
fogalomkörökhöz tartozó tárgyakról kell szólnom, mint a hadipolitika,
Közép-Ázsia közlekedéstechnikai kérdései és a nagy szárazföld belsejében
végbemenő, bizonyos földrajzi és vízrajzi változások. Ezért elhatároztam, hogy e
tárgyak mindegyikének külön könyvet szentelek. Kéziratban már teljesen megvolt a
Góbi-sivatagon keresztül megtett útunk leírása, amikor eszembe ötlött, milyen
gyorsan változnak manapság a politikai konstellációk Ázsiában és hogy fontos
volna írásban megrögzíteni az 1934. évi helyzetet, mielőtt újabb fölfordulások
és viharok elavulttá tennék azt. Ilyenmódon önként kínálkozott az útirajz hármas
tagozása: A háború, Az út, A tó. Az első könyvet most adom át a nyilvánosságnak;
arról a véres háborúról szólok benne, amely Szinkiangot az 1931-34. évek alatt
pusztasággá változtatta.