A finn szerző - többszöri németországi tanulmányút tapasztalataira támaszkodva
- több, mint egy esztendőn át kutatta a nemzeti szocializmus sikerének titkait.
Művét 1940 őszén, egy évvel a háború kitörése után zárta le. Öhquist
tárgyilagos, és igazságos akart lenni és e szándékát meg is valósította. Műve
átfogó és a lényegre koncentráló leírást ad az I. világháborút lezáró
békeszerződések következményeiről, a német nép megnyomorításáról és
megalázásáról, a weimari demokrácia pipogyaságáról és bűneiről, a judeokrata
kártevésről és arról a folyamatról, amelynek során a volt frontharcosok,
hazájukhoz és az erkölcsi értékrendhez hűséges bátor férfiak maroknyi, de
elszánt csoportja felveszi a küzdelmet a bűnösökkel és a gyáva megalkuvással
szemben. E harcnak egy rendkívüli képességekkel megáldott karizmatikus férfi,
Adolf Hitler a vezére. Hitler és mozgalmi pártja (a Nemzetiszocialista Német
Munkáspárt) - egyre szélesebb néprétegek bizalmát elnyerve - legálisan hatalomra
kerül, az erkölcsön alapuló törvényesség forradalmával végetvet a politikai
zűrzavarnak és a polgárháborús fenyegetésnek, majd hozzákezd egy nagyszabású
történelmi kísérlethez, amelynek alapja a népi-faji, erkölcsi-szociális és
nemzeti-közösségi világnézet, célja pedig magának a német embernek és
népközösségnek a testi-lelki-szellemi átalakulása az egészség, a természetesség
és a szépség jegyében. A 30-as évek Németországában e nagy célok érdekében az
állam rendelkezésére álló törvényei, rendeletei és intézményes eszközök egész
arzenálját bevetik, s a nép szolgálatának és nemesebbé tételének e politikáját
még azután is folytatják, hogy külhatalmak háborút kényszerítenek a nemzeti
becsületet az európai béke fennmaradásával összeegyeztetni igyekvő Német
Birodalomra. A finn szerző munkájában a terjedelmi keretek között adható
részletességgel ismerteti, a nemzeti szocializmusra zúduló vádakat is. Minthogy
a valamennyire is tárgyilagos ellenfelek súlyosabb kritikát aligha
gyakorolhattak a nemzeti szocializmus ifjúság-, nő és családvédő politikájáról,
gazdaságfilozófiájáról és aligha állíthatnánk pellengérre a hitleri időszak
gazdasági eredményeit, vádjaikban, pl. a sajtószabadság, a művészi szabadság,
vagy pl. a vallás szabad gyakorlásának hiányát, illetve a zsidóságot ért
sérelmeket rótták fel. Szerzőnk e vádakat a tények tárgyilagos ismertetésével és
világos okfejtéssel cáfolja, utalva pl. arra, hogy a zsidók szociális,
társadalmi és faji életmegnyilvánulásait a nemzeti szocializmus nem akadályozza,
amennyiben azok a zsidó népesség határai között nyilatkoznak meg. A zsidók, pl.
gyermekeik nevelését és taníttatását saját iskoláikban szabadon végezhetik.