Anatole France, az értelem és az emberiesség nagy írója, derűs, egyben gúnyos
nyugalommal és fölénnyel szemléli az emberi nem ezer ostobaságát és kártékony
őrületét. Ebben a művében érzéki színekkel kelti életre Thaiszt, a legendás hírű
alexandriai kurtizánt. a hanyatló Róma és fiatal kereszténység világa, harca és
szenvedélye kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a sivatagban
élő szerzetes elkárhozik Thaisz iránt táplált bűnös szerelmében. Ellenben
Thaisz, a tündöklő kurtizán, aki szerette az embereket, a szépet, a természetet,
a művészetet, és egész életében a szerelem oltárán áldozott, tiszta szívvel
üdvözül. Anatole France Thaisz megtérését gúnyos, bölcs mosolyával meséli el
úgy, ahogy ő látja: a késői kor kételkedő tekintetével. A nagy író, a szépség
szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű
szószólója marad.