Megbosszulni a Krisztus urunkon esett gyalázatot és visszafoglalni Jeruzsálemet
- ezzel a szándékkal indult útnak 1202-ben a negyedik keresztes hadjárat. A had
azután el sem jutott a Szentföldig. Villehardouin, e krónika szerzője, aki maga
is keresztes vitéz volt, híven számol be a szent háború sorsáról, arról, hogyan
került a sereg már a legelején Velence zsoldjába, hogyan vette be hatalmas
hajóhadával Zára vagy a mesésen gazdag Konstantinápoly városát. Művét olvasva
szinte látjuk, amint a keresztes vitézek ádáz harcot vívnak görög csapatokkal
vagy a félelmetes Johannitza vlah, bolgár és kun harcosaival. Megtudjuk, miféle
cselszövésekkel, hitszegéssel jutottak egymás után trónra, kérészéletű hatalomra
a bizánci császárok. A keresztesek hol győzedelmeskedtek, újabb és újabb
várakat, városokat, sőt egész tartományokat hódítva meg, hol fejvesztett
menekülésre kényszerültek, sorra veszítve el újonnan szerzett birtokaikat.
Villehardouin a szemtanú hitelességével mutatja be a keresztes hadjáratok vad és
kegyetlen világát, melyet eddig csak történeti munkákból, irodalmi
feldolgozásból ismerhetett a magyar olvasó. Krónikája nemcsak értékes forrás és
kordokumentum, hanem a mai ember számára is érdekes, izgalmas olvasmány.