1997. ?február 3-án a prágai Bulovka Kórház egyik ötödik emeleti ablakából
kizuhant Bohumil Hrabal világhírű cseh író ? adta tudtul a sajtó a szomorú
szenzációt. Mi történt? Baleset vagy öngyilkosság? Ezen a kérdésen meditál
Aleksander Kaczorowski (1969) lengyel író, újságíró is könyve bevezetőjében,
hogy aztán az egyes fejezetekben szabályos kronológiai rendben írja la Hrabal
életének eseményeit a legkorábbi gyermekkortól a temetésig. Pontos képet kapunk
a háború előtti évtizedekről is (ez a korszak eddig csak mitizált ábrázolásban
jelenhetett meg). Megismerjük a családot, a nymburki hétköznapi életet, amit a
fiatal Hrabal elviselhetetlenül szűkösnek érzett, az idős Hrabal pedig
Árkádiaként idézett meg. Megtudhatjuk, hogyan szerezte elég nehezen felmérhető
műveltségét. Aztán jön a háború, az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas
évek, végül a bársonyos forradalom utáni epilógus. Az események, helyszínek és
körülmények mind ismerősek a nagy művekből, de mindezt most láthatjuk először
úgy, mintha ébren lennénk, nem pedig álmodnánk. E korszerű és olvasmányos
életrajz a kulturális, történelmi, politikai háttér felvázolása mellett
pályatársak, barátok visszaemlékezéseivel, az íróval készített interjúk
részleteivel árnyalva a képet idézi meg a nagy író alaktáj, élettörténetét,
amely pont olyan, mint egy Hrabal-regény: mélységesen emberi.