Az Árpád-házi szent királyok nemzetsége az 1200-as évekre már szentté avatott
vagy szentként tisztelt ősök sorával büszkélkedhetett. Az 1224-ben született
Kinga hercegnő már családi örökségként és egyszersmind kortárs mintaként
tapasztalhatta, ismerhette meg mindazokat a hagiografikus mintákat, amelyek a
hitelvek, a Szentírás példatára mellé egészen közeli példákat is
felsorakoztattak a számára. Nem mellékesen pedig a családi környezet is, hiszen
IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci császárleány tíz gyermeke közül a
felnőttkort megélt lányok majd mindegyikét már a kortársak is szent életűként
tisztelték. Jelen kötet az Árpád-házi Szent Kingáról fennmaradt hagyományokat,
írott és szájhagyományozott emlékezetét kívánja minden eddiginél teljesebb
körűen összefoglalni. E kötet lapjain külön-külön fejezetekre osztva mutatjuk be
Szent Kinga korát, Balanyi György lírai interpretációjában Kinga életútját,
történelmi alakját, továbbá magyar nyelven először ugyanazt humanista
nézőpontból: Jan D?ugosz Szent Kinga-életrajzát. A könyv egy további fejezete
Kinga egyházi legendáját tekinti át egy annak tartalmi és tipológiai
esszenciáját adó típusmutató és motívumindex formájában. A kötetben szót ejtünk
még a hercegnő középkori kultuszáról és ikonográfiájáról, végül pedig gazdag
népi hagyományköréről.