Százharminchét éve halt meg Niccoló Paganini, minden idők legcsodálatosabb
hegedűművésze. Kortársai az ördög hegedűsének, a genovai varázslónak nevezték.
Rajongás, csodálat, irígység, gyűlölet, elragadtatás és idegenkedés vette körül.
Játékának hatása nem csupán nagyszerű technikájában rejlett, hanem abban a
különös lelki izgalomban, amelyet az emberekben előidézett. Halálhírét a zenei
világ mély megrendüléssel fogadta. A lapok hónapokon át írták megemlékezéseiket
a nagyszerű újítóról, aki lenyűgöző technikájával, érzéseinek végtelen
skálájával, szilaj lendületével, személyiségének szuggesztív erejével bámulatba
ejtette Európa hangversenylátogató közönségét. Barát Endre drámai
megjelenítéssel, átéléssel kelti életre Paganini alakját; küzdelmeit, sorsának
meglepő fordulatait a történelem sodrásában mutatja be az olvasónak. A
megtörtént események hű leírásán túl, regénye költői újjáteremtése annak, ami
Paganini érzésvilágában lezajlott, s ami a valóságban megtörténhetett vele.