Az arab asztrális mágia kézikönyvének számító Ghayat al-Hakím, 'A bölcs célja'
eredetileg a X-XI. században íródott, szerzője, kompilátora pedig egy ismeretlen
észak-afrikai vagy hispániai arab mágus lehetett, aki művét állítólag 200
forrásból válogatta össze. A kötetet először X. (Bölcs) Alfonz megbízásából
1256-ban előbb kasztíliai, majd abból latin nyelvre fordították - ekkor kapta a
máig is talányos Picatrix nevet, mely valószínűleg a szerző (Bu(i)qratis?)
nevének torzult latinosított változata -, hogy ezek után páratlan népszerűségre
tegyen szert Európa okkult tudományokkal foglalkozó filozófusai, mágusai,
asztrológusai körében. A Picatrix a hermetikus-neoplatonikus elméletre és a
középkori asztrológia gyakorlatára építő talizmán-mágia legnagyobb hatású
kézikönyvévé vált a nyugati világban. Olyan késő középkori illetve reneszánsz
szerzők merítettek belőle, mint Marcilio Ficino, Heinrich Cornelius Agrippa vagy
William Lilly, akik azt is tanulmányozták, hogy miként lehet a bolygók és az
állócsillagok hatását a megfelelő időpontban és a megfelelőképpen elkészített
(védelmező vagy ártó) talizmánokba sűríteni. A magyarul először megjelenő kötet
a latin Picatrix fordítását tartalmazza a krakkói kézirat reprodukcióival
illusztrálva. Latinból fordította: Frazer-Imregh Monika, Hamvas Endre Ádám