A Hadúr kardját megszerző Levente apja kiszabadítására indul és megdöbbentő
felismerésre jut: Farkas nincs fogságban, sőt a legnagyobb tiszteletnek örvend a
táltosok részéről. A férfi nem véletlenül választotta az önkéntes száműzetést,
és mindehhez nagyon sok köze van a fia oldalán lógó Attila-kardnak, amelynek
senki sem ismeri biztosan az eredetét... Apa és fiú útjai újra elvállnak
egymástól. Farkas a lótolvaj kangárok segítségében bízva hosszú útra indul a
Kubán folyótól északra, Levente pedig visszatér ősei földjére, hogy átvegye a
hatalmat, és a magori népet felkészítse az avarok ellen indítandó háborúra. Az
ellene áskálódó Ármánynak köszönhetően Leventének számtalan nehézséggel kell
megküzdenie: miután az emberek számára nyilvánvaló, hogy visszatért a holtak
közül, legelőször saját nevelőapja, Zolta áll az útjába, legjobb barátai sorra
ellene fordulnak, és Csillavér szerelmét is elveszíti. Segítséget csak egy
titokzatos égi lovastól kap, akiről még a táltosok sem tudnak semmit... vagy
csak bölcsen elhallgatják az igazságot. Mindeközben messze északon Budaken hadúr
megerősíti a határ védelmét, kiváló kémhálózatuknak köszönhetően ugyanis az
avarokat nem éri váratlanul a magoriak háborús készülődése. Fonyódi Tibor az
Ármány éneke című művében a vadregényes Kaukázusba kalauzolja az olvasóit,
időpont a Kr. u. VI. század, alig két emberöltővel a nyugati Hun Birodalom
bukása után. A történet közvetlen folytatása a nagy siket aratott A háború
művészete című regénynek.