Művész vagyok, s ama kevesek közül való, aki merészeli önmagára vonatkoztatni e
kategorizálást, noha sem Hemingway, sem Faulkner nem mondta magát művésznek -
vallja önmagáról a nyolcvanadik életévéhez közeledő írónő, az amerikai Dél
szülötte. S valóban, más mint művész, állíthatná-e ilyen megrendítő
természetességgel elénk Maria Concepción-t, a bosszúálló asszonyt, aki megöli
vetélytársát? Művészre vall a Mágia, a Kötél, a Lopás tömör, telibe találó
lélekrajza, s az Hacienda, A ferde torony, a Vakáció helyszín- és
jellemábrázolása csakúgy, mint a Bor, délben feszültséggel telített levegője,
melyben az első pillanattól fogva érezzük a kirobbanni készülő tragédiát. A
valóság ősi forrásából ered a lírai százalékből szőtt Miranda-ciklus, A régi
rend: kislány, serdülő és fiatalasszony hőse maga a szerző. Nemzedékeken,
évszázadokon át csörgedezik ez a meg nem írt családregény, visszanyúlik a
legendás múltba, a nagyasszony-nagymama ifjúságába, cselédeinek, Nanny néninek
és Jimbilly bácsinak gyermekségébe, a négerek felszabadítása előtti időkbe.
Csupa sejtelmesség, nosztalgia valahány e történetek közül: az öröm mögött ott
lappang a bánat, a köznapiság mögött a bonyodalom, a jelen mögött a múlt.