- Az ott, Hohenlohe jobbján, az tehát a híres madame Bizenko? - kérdezte
Czernin gróf asztali szomszédját, Mérey követet; a gróf ép most, 1917 december
20-án, érkezett Wienből Brest-Litowskba és először vett részt közös diner-n az
oroszokkal a citadella törzstiszti barakkjában. - Madame Bizenko - felelte
Mérey, - a jelenkori világpolitika prímadonnája, asztalunk egyetlen női
ékessége. Czernin végigfuttatta pillantását e különös asztaltársaságon, ahol a
kissé Ferencz József császárhoz hasonlatos Lipót bajor herceg elnökölt:
napsütötte, zárkózottarcú német, osztrák, magyar, török, bolgár és orosz tisztek
ültek itt s közöttük a sápadt, szemüveges munkások, mint nagy falba vert apró,
pillogó ablakok, melyeken át egy idegen világ tekint be. Ott ültek továbbá a
diplomaták, udvariasan előrehajló testtartással, arcuk nem annyira személyüket,
mint inkább családjukat képviselte. Oly hanyagul csevegtek, mintha csak kártyát
osztanának. Igen - és mind e sok ember között ott ült, bánat-fátylazta csúnya
arccal, madame Bizenko, az egyetlen asszony.