Kovai újabb mitikus meseregényének egyik gyakori színhelye a római cézárok
csodálatos kertje, ahol a mindenkori császárok rejtelmes áldozataikat mutatják
be szobrokba öntött, halhatatlan titánokként tisztelt isteneiknek és
istennőiknek, hogy a földi élet befejezésére után maguk is titánokká, istenekké
válhassanak. De soha nem lehet titán az, aki földi életében a zsarnoki hatalom
hordozója. Zsarnokká válik tehát Tiberius császár, Róma aranykorának egyik
uralkodója, mert úgy akar halhatatlan isten lenni, hogy megöli a hatalmára törő
cselszövőkkel együtt hordozóit is. A regény mitikus képekben vonultatja fel az
olvasók előtt az aranykor csodálatosan színpompás ünnepségeit, a valóságos
történelmi háttérből pedig előtűnnek a kor valóban legendás alakjai: a már
gyermekkorában bosszúért élő Agrippina, aki bosszújának kielégítése érdekében
hajlandó két testvérét, majd később anyját is elpusztítani: örök vetélytársa, a
szerelem papnőjévé váló Messalina Valeria, aki isteni mámort gyújtó lényével
forrása lesz a titáni tetteknek, a halhatatlan gondolatoknak, de a hatalommal
együtt őt is birtokolni vágyó zsarnokságának is. A Cézárok kertje pedig nemcsak
a későbbi császárok: Caligula, Claudius, halhatatlan harcosok: Macro, Cassius
Cherea, örökké élő költők és filozófusok: Silius Silanus, Seneca olümposzi
gyönyöreinek oltárát, hanem vesztőhelyüket is szimbolizálja. Az írói fantázia
szárnyalása csak kísérője a valóságnak, a művészi mese mögött végig érezhető a
kor társadalmának történelmi atmoszférája.