?Csodálatos, drága napsugár! íme, mind köszöntötték, lekapva fejükről a sapkát
- kopaszodó vagy őszülő kemény fejükről, amit olyan nehezen hajtottak meg valaki
előtt. De a reggeli napsugarat úgy üdvözölték, mint valami szépséges asszonyt,
mint örökké visszatérő ifjúkori szerelmüket, aki halhatatlan és örökifjú
szépségével még mindig el-elkacérkodik velük, öreg lovagjaival s
meg-megcsókolgatja deres bajuszukat, végigsimogatja a fejüket csodatévő
ujjaival... ... Ötven-hatvan esztendő? Gond? Családi bajok? Iskola? Léha
fiatalság? Szakkönyvek? Kényelem? Micsoda? Semmi sincs! Örök ifjúság van, örök
hegy, örök erdő és drága, drága, drága napfény, dal, barátság és bohó, érzelmes
szívek a meleg mellény alatt. Részlet a felejthetetlen regényből, amely az írónő
szülővárosáról, Selmecbányáról, annak tájairól, a felvidéki aranyifjúság
szépséges legendájáról, szerelmes történetek játszi sugallatairól éppúgy szól,
mint az elmúló ?zsentri és nem zsentri világ nem titkolt konfliktusairól, s
hovatovább a magány elégiáját járó főhős, Garabonciás életútjáról