A XIII. századig Európa alig tudott többet Belső-Ázsiáról - Napkeletről -, mint
amit a latin auktorok, történészek és földrajzi írók hagyományoztak rá. Egy nagy
történelmi eseménynek kellett bekövetkeznie, mely a távoli világból származó új
ismeretek tömegével megrendítette a hitet az antikvitástól örökölt geográfiai
kép lezártságában, s ezzel elindította azt a folyamatot, mely a távoli földrész
fölfedezéséhez vezetett. Ez a nagy történelmi esemény a Mongol Birodalom Európát
is fenyegető terjeszkedése, a tatár invázió volt. A század húszas éveiben már
érkezett néhány - töredékes - hír Európába tatárokról, de az az első fontos,
figyelemre méltó és riasztó híradást a keleten maradt magyarok fölkutatására
induló Julianus barát hozta, hogy aztán nyomában sorra keressék föl hittérítők,
követek és utazók Belső-Ázsiát és a Mongol Birodalmat. Az ő úti jelentéseiket,
beszámolóikat gyűjtötte össze Győrffy György, köztük olyan írást is, amely most
jelenik meg először magyar nyelven. A Julianus barát első és második útjáról
készült jelentésekben nemcsak arról olvashatunk, hogy a mongolok Németország
megtámadását tervezik, hanem érdekes leírást is kapunk a tatárok eredetéről,
hadi szokásairól és uralkodóiról. Péter oroszországi érsek vallomása 1245-ben
hangzott el a lyoni zsinaton: rövid, tömör és világos beszámoló a tatárokról.
IV. Ince pápa 1245-ben - egy Güjük kánhoz címzett, e kötetben is olvasható levél
kíséretében - Plano Carpini szerzetest küldte a mongolokhoz. Carpini beszámolója
a mongol birodalom belső viszonyait ismerteti, tolmácsa, Benedictus Polonus
feljegyzései is erről az útról és tapasztalatairól szólnak. Nemrég került elő
Carpini egy másik útitársának, C. de Bridiának beszámolója. A kötetben levő
részlet Batu kán hadjáratáról szól - ahogy Bridia a mongoloknál hallotta. A
kötetben levő részlet Batu kán hadjáratáról szól - ahogy Bridia a mongoloknál
hallotta. Güjük kán IV. Ince pápához írt válaszlevele és IV. Béla tatárokhoz
küldött követeinek jelentése után Rubruk útleírása következik 1225-ből. A
ferences rendi szerzetest IX. Lajos francia király küldte a mongolokhoz, s ő
visszatérése után hosszú levél formájában számolt be élményeiről,
tapasztalatairól a királynak. Műve a középkor egyik legkiválóbb útleírása.
Nemcsak azt írja le, amit látott, hanem gyakran az élmények keltette gondolatait
is közli. Megbízható adataival és leírásaival évezredes tévhiteket döntött meg,
de rendkívüli érdekesek és értékesek nyelvészeti, néprajzi és vallástörténeti
megjegyzései is. A gazdag jegyzetanyaggal kiegészített gyűjtemény egy ma már
jobbára történelmi munkákból ismert világ színes, eleven képét nyújtja.