Mit is csináltam a 60-as években? Statisztáltam, házitanítóskodtam, szakítottam
- miért is? - második szerelmemmel (nem született meg a gyerekünk), zenét
hallgattam, sóvárogtam, féltékeny voltam Richterre és a Beatles-ekre,
Kierkegaard-t fordítottam (magamnak) és olvastam - hogy életben maradjak -
Steinert és a Bibliát. Vonszoltam magam reménykedve át meg át kietlen és sodró
mulatságokon, fénylőnek láttam azt a mélyhangú lányt, aki a Muskátliban (presszó
a Váci utcában, ha valaki nem tudná) ?nehéz testi munkásnak nevezte magát és
humora volt, és boldog voltam, mikor velem is lefeküdt. (Öreg barátnőm szerint:
piszkos volt a nyaka. Ha így volt: ettől is csak vonzóbbnak láttam.) Se eleje se
vége nem volt a depresszív életnek, minden csak kivágat volt, hangulat, ami
ablakot nyitott valami másra, ami nem napi rutin, és nem politika. Kézbesítőnek
jelentkeztem egy magazinhoz, képeslaphoz (Család és Iskola), recenzor, majd
külsős riporter lettem.