E könyv szerzője a humántudományokra fogékony természettudós, aki mindig is
szűkösnek érezte a laboratóriumok világát. Szélesebb összefüggéseket keresett,
mint amit tanult, és magas szinten művelt szakmája, a sejtbiológia
biztonságosnak tűnő keretei között megtalálhatott, és vállalta annak kockázatát,
hogy olyasmiről is határozott véleményt nyilvánít, amivel kapcsolatban önálló
kutatásokat nem végzett. (...) A sejtkutató professzor e munkájában is abból a
belátásból indul ki, hogy a saját korlátait felismerő tudományos megismerés
szükségképpen eljut a lényegénél fogva megismerhetetlen titkok, a misztériumok
határáig, amelyekbe csakis egy új érzékkel, a hit szemével nyerhetünk
bepillantást. Az értelem és hit egységet alkotnak, és együtt vezetnek el a
lehetséges legmélyebb belátásokig, hiszen az értelemmel feltárható igazságok és
a kinyilatkoztatott igazságok szoros egységet alkotnak.