Lehetne ennek a könyvnek az is a címe, hogy Az orvosnő is csak ember. És néha,
sajnos, pont úgy is viselkedik. Mert ebben a könyvben, kedveseim, nemigen lesz
szó a hivatásról. Itt arról beszélgetünk, hogy mi is emberek vagyunk, és
emberként is elkövetünk néhány baromságot, ezért mégis inkább az lett a címe:
Házi papucsban. Ez azt jelenti, hogy hivatalon kívül, minden felelősséget
elhárítva, olyankor, amikor éppen élvezem, szabad vagyok. Úgy értem: nem vagyok
szolgálatban, egy évben kiveszek én is kétszer két hetet, és csak nagyon keveset
idegeskedem. Főként olyankor, ha eszembe jut, hogy Kiss úr, a helyettesem
ismeritek őt, szóltunk róla néhány közvetlen szót , hogyan teszi tönkre éppen
most a rendelőmet. Ilyenkor bedobok egy-két nyugtatót, hogy derűsen élhessem túl
a pánikot, aztán az élet megy tovább. És nem is rosszul. Majd meglátjátok.