A szépséges Tarnóczy Sára és Mikes János tragikus szerelmének szorongató
történetében egy régi krónika száraz adatai elevenednek meg, romantikus költői
varázzsal. Mikes János egy éjszakán, öccse számára elrabolja Tarnóczy Sárát, s
másnap felismeri benne régi, egyszer látott, eszményi szerelmesét. Ekkor, hogy
öccsét megkímélje a csalódástól, oktalan nagylelkűséggel megtagadja szerelmét s
ezzel nemcsak saját magát, hanem a fiatal lányt is szerencsétlenné teszi. A
tehetetlenül vergődő, boldogtalan Sárát végül anyjának, a képmutató, fanatikus
és kapzsi Tarnóczynénak elvakult gyűlölködése pusztítja el, majd egy iszonyatos,
tébolyult ámokfutás végén maga az árva özvegy is élettelenül roskad össze.
Kemény nagy költői erővel és művészi igényességgel teremtette meg a nyomasztóan
komor hangulatú regény sajátos világát, s csontig hasító elemzéseivel ma is
csodálatra késztet. A lélek legrejtettebb zugaiba is behatol, fáradhatatlanul
kutatja a jellem mélyen lappangó hőforrásait, az addig feltáratlan rétegeket, az
ismeretlen erők eredetét és hatását, hogy megismerje és megismertesse a
végtelenbe csapó emberi szenvedély anatómiáját.